Nem kalkulált esemény

"Minden tanár többet keres majd" - kivéve, ha csődben a BKV

Nehéz helyzetben van a BKV. Napok óta arról szólnak a találgatások, hogy mikor fog leállni a budapesti tömegközlekedés, és ennek kivételesen semmi köze sem a hideghez, sem a hóeséshez. A fővárosi önkormányzat szerencsére megtalálta a megoldást a probléma kezelésére: csökkentik a budapesti tanárok órakompenzációit, az iskolák könyv- és irodaszer-beszerzéseit, állítólag csak egy-két hónapra. Ezúton szeretnénk gratulálni nekik: ettől majd biztosan eltűnik a milliárdos adósság.

_{2012.02.06 11:55}_{sabater - ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

„Minden tanár érezhetően többet fog keresni”
Hoffmann Rózsa, 2011. október 26.

2012. első negyedévében 41 milliárd forintot kell visszafizetnie a Budapesti Közlekedési Vállalatnak tetemes adósságállományából. Hogy ehhez mi köze a fővárosi üzemeltetésű iskoláknak, az csak annak nem világos, aki még nem hallott róla, hogy erre hivatkozva zárolták valamennyi fővárosi fenntartású közoktatási és gyermekvédelmi intézmény költségvetésének 10%-át. A gyakorlatban ez nemcsak azt jelenti, hogy az iskoláknak spórolniuk kell például az irodaszereken, a karbantartáson és fűtésen – ez utóbbi különösen indokolt ilyen enyhe időjárás esetén – de azt is, hogy egyes pedagógusok akár 10 ezer forintnál is többet veszíthetnek fizetésükből.

Az intézkedés megalapozottságát két szempont kiválóan érzékelteti. Először is: a Fidesz évekig szidta jogosan a „fűnyíró-elven” működő megszorításokat, amelyek strukturális átalakításokat, sőt, semmiféle koncepciót nem tartalmaznak, csupán pénzt vesznek el egy adott területtől. A birtokunkba került, az igazgatóknak kiküldött levél pedig igazán felelős költségvetésről árulkodik, annak utolsó mondata szerint ugyanis „a szigorításokra előreláthatólag egy-két hónapig lesz szükség, amennyiben az anyagi lehetőségek javulnak, értesíteni fogjuk önöket”. Tehát a döntéshozók sem tudják pontosan, mennyi pénzt szednek be és mennyi idő alatt.

A helyzet tehát az, hogy részben az iskolákkal és tanárokkal fizettetik meg a BKV botrányosan pazarló és korrupt működésének árát. Hogy például a bruttó nagyjából 7000 forintról 2500-ra csökkentett osztályfőnöki pótlékok az adósságok egy- vagy tízmilliomod részét fedezik-e, arról nem szól a fáma, de ahhoz még közgazdásznak sem kell lenni, hogy belássuk: az intézkedés pontosan onnan von el tartalékokat, ahol azok nem léteznek. Az egyébként is súlyosan alulfizetett tanári kar rosszul jár, a BKV helyzete pedig központi költségvetési támogatás nélkül aligha konszolidálódik.

Nem tudjuk, mennyit lehet megtakarítani az iskolákon a BKV számára, az azonban biztos, hogy korántsem eleget. És itt válik vérlázítóvá a főváros döntése: tényleg senkinek nem jutott eszébe, hogy a közlekedési vállalat adósságát a közlekedési vállalt működésén verje le? Hogy csökkenjen az igazgató bére, hogy ott álljon le minden reklámcélú tevékenység, hogy a reklámfelületeket nem legközelebbi barátoknak, hanem a legtöbbet ajánló vállalatnak kellene értékesíteni? Senki még csak fel sem vetette, hogy a főváros pontról-pontra fussa át a BKV költségvetését és működését, kigyomlálva belőle minden pazarló elemet, metróépítéstől az igazgatói iroda takarításán át a felügyelőbizottság tiszteletdíjáig?

Persze a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha az egyébként sem túl könnyű helyzetben lévő központi kormányzat finanszírozná a BKV adósságát a tanárok helyett, ez említett változtatások után. A kormányzat és a főváros között zajló állóháború miatt ez azonban jelenleg lehetetlen. Ezt a lassan egy éve zajló harcot a kívülállók jogos értetlenséggel figyelik. Beszélnek arról, hogy Tarlós István nem szívesen enged be a városba olyan kormányközeli vállalkozásokat, amelyek beengedése pedig a támogatások feltétele lenne. Az pedig egyértelmű, hogy komoly ellentétek feszülnek a főpolgármester és a Fidesz kerületi polgármesterei – nagy részük országgyűlési képviselő is egyben – között. Ráadásul nekünk is van jobb ötletünk annál, hogy zsákszámra öntsük a pénzt egy olyan cégbe, ahol ezek a pénzek olyan gyorsasággal tűnnek el, ami vetekszik a fény terjedési sebességével.

A BKV helyzetét ugyanakkor valamilyen módon meg kell oldani, és a potenciális megoldások közé tartozik az is, ha hagyjuk a céget csődbe menni. Emellett is lehet érvelni, bár a budapesti választók biztosan nem rajonganak az ötletért. Azt azonban, hogy olyan tanárokon spórolják meg a korrupcióval eltüntetett pénz egy részét, akik 2500 forintért foglalkoznak egy 20-30 fős osztály ügyes-bajos dolgaival, majd maguk is kifizetik a BKV-bérlet árát, nehezen lehet elfogadható ötletnek nevezni. És ez még akkor is felháborító, ha két hónapon belül valóban visszaadják azt, ami jár. Ami persze egyáltalán nem biztos.