Kiindulópont

Tíz tipp a kormánynak arra, hogyan írjon drogtörvényt

Kettőtől nyolc év. Ennyit kaphat egy fiatal, ha egy buliban átnyújt egy spanglit (kevésbé tájékozottaknak: füves cigarettát) egy társának a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban fekvő büntetőtörvénykönyv-módosítás értelmében. Néhány alapvető dolgot talán végig kellene gondolni, mielőtt ilyen tárgyú törvényeket írnak egy minisztériumban, ehhez próbálunk némi segítséget nyújtani az alábbiakban.

_{2012.02.13 10:22}_{sabater - ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Egy: minden drog káros, van azonban egy veszélyességi sorrend. A kávé, a cigaretta és az alkohol is drogok, utóbbi sok esetben veszélyesebb is, mint a marihuána. A kormányzati drogpolitikának tehát arról kell szólnia, hogy a szervezetre káros szereket minél kevesebben fogyasszák. Éppen ezért indokolt, hogy például a heroin terjesztését büntesse a törvény, meg azt is, aki iskolás gyerekeknek ad el bármiféle kábítószert. Ugyanakkor nem feltétlenül bölcs dolog börtönnel fenyegetni azt, aki egyszer életében továbbadott egy spanglit.

Kettő: a büntetési tételek kiszabásánál fontos szempont, hogy az ne legyen aránytalan, például ne okozzon több kárt a társadalom számára, mint a bűncselekmény. Egy spangli továbbadásánál két (pláne nyolc) év börtön sokkal károsabb: nemcsak azért, mert sokba kerül az adófizetőknek, és az elítélt ki is esik a munkaerőpiacról – ezek cinikus érvek –, hanem azért is, mert a börtönből szabadulva nagy valószínűséggel egy ember élete el lesz rontva, végérvényesen.

Három: a túl szigorú büntetéseknek megvan az a hátulütője, hogy elmossa a súlyos és helyenként agresszív bűncselekmények és a kisebb kihágás közti határt. Ha nyolc évet lehet kapni egy spangli továbbpöccintéséért, akkor miért ne áruljunk nagy tételben heroint? – gondolhatja bármely kétes erkölccsel megáldott polgártársunk, joggal. Hiszen nem sokkal nagyobb a kockázat. Ez a büntetőpolitikai szabály más helyzetekre is igaz: ha táskalopásért tíz év letöltendőt lehet kapni, sokkal nagyobb eséllyel verik agyon az áldozatot, hogy ne tudjon tanúskodni. Ezért kell vigyázni a nyakló nélküli szigorral.

Négy: aki azt hiszi, prevenció nélkül, kizárólag büntetési tételeket emelve lehet megoldani a drogproblémát Magyarországon, súlyosan téved. A Gina például oldószerként használható, betiltani tehát igazán nehezen lehet, mégis sorra szedi áldozatait. Ha a pártpolitikai célokra szánt kormányzati kommunikációs keretnek csak csekély részét fordítanák, mondjuk, prevencióra, lehet, hogy emberéleteket tudtak volna megmenteni.

Öt. Reális hatásvizsgálatok, a témáról való tájékozódás és tájékoztatás hiányában alaptalan szigorítani a büntetési tételeket. A mai egyetemisták és középiskolások, tehát a fiatalok egy igen jelentős része már próbálta füvet, és komoly fizikai problémákat nem okozott nekik. Más a helyzet azokkal, akiknél a marihuána valóban „kapudrogként” funkcionált, és megnyitotta az utat az erősebb szerek felé. Ugyanakkor a fiatalok többsége tisztában van azzal, milyen kevés azonnal tapasztalható kockázata van egy buliban elszívott cigarettának. Ezért lenne érdemes reális képet festeni a témáról, és érthetően elmagyarázni a veszélyeket. Nem lesz attól több drogos, ha leszámolunk a fűről alkotott hamis sztereotípiákkal.

Hat. Be kell fejezni a képmutatást. Az a kormány, amelyik engedélyezi az otthoni sör- és pálinkafőzést, emberek ezreit kitéve ezzel a kétes minőségű, szinte biztosan káros fogyasztásnak és a vidéki alkoholizmus terjedésének, ne lépjen fel „példamutató” szigorral a marihuána ellen. Ha a cél egy egészséges társadalom – és nem a szigorú büntetőpolitikában vakon hívő szavazóknak való megfelelés –, akkor legyen egyenlő a mérce, vagy legalább arányos az okozott kárral.

Hét. Abba kell hagyni a betarthatatlan törvények gyártását. Az egész jogrendszert silányítja, ha az Országgyűlés olyan jogszabályokat fogad el a hajléktalanok börtönbe zárásától a készülő drogtörvényig, amelyek nyilvánvalóan irreálisak, és amelyek érvényesítése nagyobb gondokat okozna, mint ha nem vennénk róluk tudomást.

Nyolc. Érdemes figyelni az európai trendekre. Csehországban legális kismennyiségű könnyűdrog saját használatra való birtoklása, Lengyelországban is enyhítették a szigort, pedig ott is jobboldali kormány van. Ez nem népbutítás vagy gyilkos politika, hanem a realitások figyelembe vétele: a kormány azt akarja elkerülni, hogy börtönbe kerüljenek olyanok, akik nem veszélyesek, nem börtönbe valók.

Kilenc. Érdemes figyelni a tudomány eredményeire. Ha minden létező kutatás azt mutatja, hogy a szigorú büntetőpolitikától önmagában nem lesz kevesebb sem a függő, sem a fogyasztó, akkor azt érdemes legalábbis fontolóra venni. Akkor is, ha történetesen jobboldali országgyűlési képviselőként annyit tudunk a drogokról, hogy az valami rossz.

Tíz. A drogfogyasztásról és terjesztésről szóló büntetőtörvénykönyv-módosításokat nem csak azoknak írják, akik sosem éltek kábítószerrel, hanem azoknak is, akik igen. Ha az elrettentés is a cél, érdemes megnézni, a „másik oldalon” mit okozhatnak egy ilyen szabályozással: igazságtalan megkülönböztetést és tönkretett életeket. Ennek elkerüléséhez egy körültekintő, a realitásokat figyelembe vevő, differenciált, a fogyasztást dekriminalizáló és csak a terjesztést büntető drogtörvényre lenne szükség átgondolatlan vasszigor helyett.