A DK viszonya a valósággal

Gyurcsány emberének bombasztikus sikere

Régen okozott ekkora bódulatot 41 szavazat megszerzése egy időközi önkormányzati választáson. A Demokratikus Koalíció mindenesetre közleményben éljenezte a politikai történeti bravúrt, mintegy kormányváltó erőként aposztrofálva önmagát.

_{2012.07.03 13:13}_{ferrer- ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Negyvenegy. Leírva is hosszú, nemhogy szótagolva elmondani. Főleg ilyen baromi melegben. A Demokratikus Koalíció is feltehetően hosszan ízlelgette ezt a nem mindennapi sikert. Azt a bizonyos kéjes sikert. Mert bizony az azért nem semmi, hogy negyvenegy voksot szereztek Dunaújvárosban egy konkrétan semmilyen téttel nem bíró választáson. Ilyen haditett után nem csoda hát, ha a sajtóosztály legott tollat ragadott, és cirkalmas, barokkos körmondatokkal hálálta meg a szavazók bizalmát. Mert megérdemli azt mind a negyvenegy vitéz, az egykori baloldali fellegvárban.

A Molnár Csaba nevével fémjelzett iromány szerint „a dunaújvárosi időközi választás ismét bebizonyította, hogy a Demokratikus Koalíció – alig öt hónappal a párt hivatalos regisztrációja után – ott áll a parlamenti küszöbön”. Ízlelgessük. Ismét… A DK első választásán ismét bebizonyította. Szép összefüggés. De vessünk egy pillantást a parlamenti küszöbre. A bejutási limit ugyebár 5 százalék. A 7-es számú egyéni választókerületben a 4028 választásra jogosult szavazópolgárból 41-en szavaztak bizalmat Gyurcsány emberének. Irtó nagy siker. Nemde?
A következő lépés talán az lehetne, hogy a demokratikus összefogást szorgalmazó DK nem kívülről ajánlana miniszterelnök-jelöltet, hanem mindjárt saját politikusai közül. Mondjuk tökvéletlenül Gyurcsány Ferencet. És ha már megvan a jelöltség, és ennyire jól megy a szekér, miért ne alakítanának mindjárt kormányt egyedül? A kétharmad azért túlzás lenne, de talán egy egyszerű többséggel még Gyurcsány is kiegyezne nagy kegyesen 2012 nyarán.

A dunaújvárosi diadal Gréczy Zsoltnál is kiverte a biztosítékot. Saját blogján régi szívfájdalmát írta ki magából, és kárörvendően az LMP csúfos levitézlését (14 voksot kasszíroztak be) taglalja. Mint írja, az LMP szereplése nagy kudarc, és végképp nem teszi indokolttá azt a felsőbbrendűséget, amivel a többi demokratikus ellenzéki pártot, különösen a Demokratikus Koalíciót kezelik. Indokolt lenne egy kicsivel több szerénység.

Ahogy a Demokratikus Koalíciótól.