Figyel a nagy testvér

Hogyan válunk ingyen filmszereplővé? Kik figyelnek bennünket?

Elegendő lakásunkból a közeli élelmiszerboltig vagy a buszmegállóig elballagni, és máris kamerák figyelik minden lépésünket. Vajon tudjuk-e, hogy kik és miért látnak minket, és vajon mi történik a rólunk rögzített képekkel?

_{2010.02.09 09:20}_MTI

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Az Adatvédelmi Nap 2010 elnevezéssel megrendezett konferencia is többek között ezeket a kérdéseket boncolgatta. Az MTI-Press a tanácskozás szervezőjét, Jóri András adatvédelmi ombudsmant kérdezte a közterületeken elhelyezett kamerákkal kapcsolatos jogi szabályokról.

- Adatvédelmi szempontból mi a véleménye a térfigyelő kamerák használatáról?

- A jogi megítélést illetően korábban vita folyt erről, amely az Alkotmánybíróság bíráit is megosztotta. Nevezetesen: adatkezelésnek minősül-e a térfigyelő kamerák használata vagy sem. Az eltelt időben a jogszabályok változása és uniós csatlakozásunk után az EU vonatkozó irányelveinek tanulmányozása is abba az irányba mutatott, hogy egyértelműen adatvédelmi problémával állunk szemben. Mindent figyelembe véve kimondhatjuk, hogy jogkorlátozásról van szó. Ilyen módon a térfigyelő kamerák használatát akkor tartom indokoltnak, amikor más jogkorlátozásnak is helye van. Ennek a jogkorlátozásnak alkotmányos érdekűnek és az elérni kívánt céllal arányosnak kell lennie.

- Vannak-e adataik a Magyarországon működő térfigyelő kamerarendszerekről, azok hatékonyságáról?

- Szinte semmiféle ilyen adattal nem rendelkezünk. Ha a hatékonyságot vizsgáljuk, érdemes megemlíteni egy brit tanulmányt. A világ kameráinak húsz százaléka Nagy-Britanniában található. Nagyon széles körben alkalmazzák őket, és tíz év alatt mintegy ötszáz millió fontot költöttek a telepítésükre. Az utóbbi években több tanulmányt készítettek, a legutóbb egy metavizsgálatot végeztek 2008-ban. Ennek tanúsága szerint a ráfordított összeggel nem arányos a hatékonyság, pozitív hatást talán csak a parkolóházak esetében mutattak ki.

Erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények esetében ilyen összefüggést nem tudtak megállapítani. Én szeretném, ha Magyarországon a sorrend megfordulna. Nevezetesen a közpénzek elköltése előtt, legalább pilot projektek keretében vizsgálnák meg a várható hatékonyságot, és az eredmény tükrében döntenének a telepítésről, korlátoznánk a jogokat.

- Van-e az ön által vezetett hivatalnak kimutatása arról, hol, ki és miért szerel fel kamerarendszereket?

- Először is el kell mondanom, hogy a közterületi kamerázásnak két fő szereplője van. Az egyik a rendőrség, amely hagyományosan, bűnmegelőzési célból szerelhet fel és üzemeltethet térfigyelő kamerákat. Az erre vonatkozó előterjesztésüket az önkormányzat hagyja jóvá.

A másik, új szereplő a Közterület-felügyelet. Ennek szükségszerűségében az Alkotmánybíróság még nem foglalt állást. A kamerák működésének meg kell felelnie az adatvédelmi törvényben és a rendőrségi törvényben foglaltaknak, a telepítésükkel járó adatkezelést be kell jelenteni az adatvédelmi nyilvántartásba, amit sajnos tömegesen elmulasztanak. Ezzel kapcsolatban szigorúbb fellépésre számíthatnak a mulasztók.

- Véleménye szerint szükséges-e jogszabályi változtatás, esetleg valamiféle szigorítás?

- Meg kell fontolni a mainál részletesebb szabályozást, ami egy kifejezetten ezzel foglalkozó törvényt és az ahhoz kapcsolódó részletszabályozásokat jelentené. Én nem vagyok híve a közterület-felügyeleti kamerázásnak, ezt a jogosítványt csak és kizárólag a rendőrségnél hagynám meg. Egyidejűleg konkrétabb tájékoztatási kötelezettséget írnék elő a közvélemény felé.

Jogunk van látni a rólunk készített felvételt

- Mivel adatkezelésről beszélünk, hogyan lehet és kell a felvételeket kezelni?

- Alapkövetelmény, hogy egyrészt illetéktelenek ne férjenek hozzá a felvételekhez, másrészt biztosítsuk azoknak a jogait, akik a képeken szerepelnek. Ez annyit jelent, hogy mindenkinek joga van a róla készült felvételeket megismerni, ez az adatvédelmi törvényben is benne van.

- Tételezzük fel, hogy valaki a térfigyelő központban másolatot készít, amelyet átad egy illetéktelen személynek, és ez a személy a felvételt - mondjuk - válópere során kívánja felhasználni. Mi a helyzet ebben az esetben?

- Úgy vélem, hogy a célhoz kötöttség mentén ez az eset jól körvonalazható. Egyfelől minden úgynevezett adatkezelésnél érvényesülniük kell a törvényben megfogalmazott szabályoknak és feltételeknek. Másfelől az érintett önkéntes hozzájáruló nyilatkozatot is aláírhat. Amennyiben ezt megsérti az adatkezelő, akkor abból jogszerűtlen adatkezelés lesz. Ez részben büntetőjogi fenyegetettséggel bír, mint például jelentős érdeksérelem okozása vagy jogtalan haszonszerzési cél. A példánál maradva, lehet, hogy a felvételt felhasználhatják a bontóper során, de aki azt megszerezte, az nagy valószínűséggel büntető eljárás elé néz.

- Melyek azok a jellemző esetek, amikor az ön által vezetett hivatalhoz panasz érkezik a kamerahasználattal kapcsolatban? Megállapításaiknak milyen foganatjuk van?

- Ebben a körben a rendőrség tömegdemonstrációk során végzett kamerázását említeném, amellyel kapcsolatban ki is adtam egy állásfoglalást. Ez a kérdés összefügg a gyülekezés alkotmányos jogával. A demonstráción részt vevők előre nem tudják, hogy a helyszínen lesz-e kamera, és az kit, miért vesz fel. Ez tipikus példa, mivel a jelenlévők a helyszínen nem jutnak hozzá a róluk készült felvételekhez, később azonban szeretnék látni őket. A hatályos jogszabály alapján erre lehetőséget kell biztosítani nekik. A panaszok kivizsgálásánál értelemszerűen ezt tartjuk szem előtt.